Advent - Karácsonyi előkészület

Egy-két mozzanat, hogy miért is tűntünk el annyira Karácsonyhoz közeledvén:

Az adventi készülethez hozzátartozik a koszorú. Mivel fenyőféléből szinte csak a píneával találkoztunk, viszont az olajfa is biblikus szimbólum, és szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. A segarinoi meccsen a mandula - és fügekaktusz szedés után olajágból fontam koszorút. (Majd mikor a srácok végeztek, és nyertek, Kriszti Matteo fejére rakta.) Utána minden szombat este vagy vasárnap meggyújtottunk egy újabbat.

Tamás 17-én utazott haza Papáékkal, és akartunk vele egy-két dolgot küldeni az otthoniainknak. Így alakult, hogy hosszas gondolkodás után kitaláltuk mivel lepjük meg családunkat: kis csomagokba általunk készített sütiket küldünk az ünnepre. Receptvadászat és próbálkozások után egy hadseregnek is bőséges süti mennyiség sorakozott tányérokon bezacskózva a szekrényben, csomagolásra várva.

-    vigyázat, a következőkben finomságokat ábrázoló képek fordulhatnak elő! - 

Először az amarettinek fogtunk neki a Segarinoban szedett mandulával. (Szaladás a háziakhoz mandulatörőt és darálót kérni) Mivel Betti nem ehet mandulát, akartunk egy amaretti alapú csokicsodát is (azonos arányokkal), de legnagyobb megdöbbenésünkre a kakaótól a fehérjehab egyre ragacsosabb lett, így -(a kakaópor felét elraktuk későbbre)- még szórtunk bele kis lisztet, kis vajat, meg egy tojást is beleütöttünk, így valami kekszféle állt össze belőle. Végül is jó kakaós lett

Narancsos keksz amarettivel

Kriszti talált répás-diós csillagot, meg narancsos-mazsolás kekszet is: Papáéknak készített narancslikőrből a héjakat gyönyörűen felhasználtuk hozzá. A répás keksszel szenvedés volt, mert nem írta a recept, mekkorára kell aprítani a répát, gondoltam az almareszelővel megfelelő finomságú lesz… Nem bizonyult elégnek, ugyanis képtelenség volt csillagokat formázni a tésztából, hiába volt keksz állagú. Összegubancolódtak a répaszálak, és erővel inkább amőbának tűntek, mint csillagnak. Bosszúból csodás kis tallérokká lapítottuk a répagömböket, nem fogott ki rajtunk.
A narancsos süti nekem kicsit tömör volt, Krisztinek kifejezetten azért tetszett.

Következő szint a gasztronómia labirintusában a linzer volt. A tészta villámgyorsan kész volt, nem is értettük, otthon édesanyáinktól miért nem láttuk gyakrabban. A válasz nem késlekedett sokáig. Hogyan nyújtsuk-formázzuk ki, hogy ne ragadjon le a tészta, és a formából is ki lehessen szedni?? Linzer kosárkától, pólyás babától tallérokon át a lekvárral pöttyentett gömbökig minden felmerült lehetséges megoldásként. Végül csak egy-egy formányit lapítottunk ki, majd Kriszti lyuggatta a közepét, mert nekem már nem volt rá idegi kapacitásom –a répacsillagok után…-.

Az első sikerére való tekintettel sütöttünk még egy teljes adag amarettit (4 tojásfehérje, 400g mandula, 350 g porcukor), ezek borzosabbak és kisebbek lettek.

Közben gondolkoztunk a szállításon, csomagoláson: beszereztünk dobozokat, fóliát, zsineget, szalvétát, narancsot szárítottunk, üdvözlő kártyákat gyártottunk. –bár itt hét ágra süt a nap, elkapott a hó-mánia a hópelyhek készítésekor-

Végül elkészültek a kis csomagok I.

Végül elkészültek a kis csomagok (02.11)II.

Statikai érzék

Elérkezett a szállítás napja, hétfőn szerencsére egyikünknek se kellett bemenni a laborba, így pihentünk kicsit a nagy munka után, majd átmentünk Tamáshoz elköszönni, ajándékokat átadni: Papának és Mamának kidíszített üvegben narancslikőrt és egy kis karácsonyi sütit, és küldtünk Tamás szüleinek is egy kis csomagot.

A sütögetés mindezzel még nem ért véget, ugyanis az itteni barátokat is meg akartuk lepni kis finomsággal. Ehhez már komplex haditervet készítettünk, mikor hova megyünk mit beszerezni, recepteket pedig úgy válogattuk, hogy az alapanyagok felhasználása a legoptimálisabb legyen.

Ezzel a lelkesedéssel először is megmentettünk pár tojássárgáját: karácsonyi puncsot főztünk az első sikerek megünneplésére. Itt jött az ihlet egy kis mókához.

Nutellás hegycsúcsok, kis honvággyal: mert hamarabb domb, vagy inkább alföld alakúra sikerültek

Találtunk gyors egyszerű mézeskalács receptet, cukorhabbal pingáltuk ki

Karácsonyra ugyanezt reprodukáltuk gesztenyés mézzel

A laborba munkatársainknak is vittünk az utolsó nap

Ugyan nincsen hó, de téli hangulatot varázsoltunk kis rák alakú hókiflivel. (Pont olyan lett, mint otthon szokott lenni:)

A készülődést karácsony előtti péntekkel zártuk, áthívtuk Carlát és unokatestvérét, Luisát (egy kis rummal bolondított) forrócsokizásra, hogy átadhassuk a kis csomagjaikat.

Betlehem I.

Betlehem II.

Betlehem III.