Karácsony

Hogyan is telt a karácsonyunk?
Reggel kicsit korábban keltem, mint Kriszti, mert még voltak terveim: (…) ki kellett formázni, és megsütni egy adag mézeskalácsot, cukorhabot készíteni, és elmosogatni a tevékeny tegnap bizonyítékait. Nekifogtunk a vacsora előkészítésének, mert a legendás lengyel-magyar barátságot nem karácsonykor, legfőképp nem a konyhában akartuk felrúgni. Gyors sajt-káposzta-hagyma-répa-krumpli-fokhagyma-paradicsom aprítás közepette megfőtt a spenót, Kriszti bepácolta a halat, megtűzdelve a hagymás-tejszínes-fokhagyma ágyat kis rákocskákkal. Mikor mindezzel végeztünk, kidíszítettük a mézeskalácsokat (a gesztenyeméz miatt karakteres íze lett. hmm:), majd díszeket is kikészítettük. Hamarosan Mastro beugrott kávézni, majd gyors készülődés után nekivágtunk a Poettonak a küldetés teljesítésére...

Ezen mindhárman rajta vagyunk

Ilyen a tenger karácsony délután

 További képek a délutánról itt


Visszaérve még el kellett mennünk Nonna Colombához, és Fedéhez, mert amikor a napokban jártunk arra, nem találtuk őket ott. Lengyeleink legnagyobb örömére napok óta dallal készültünk erre, mégis kicsit izgatottan vártuk az ajtónyitást. Bár Fede az anyukájánál volt, Colomba nagyon örült, és meglepett volt. Az ajándékok átadása után nem bírtunk ellenállni a csábításnak: fagyizni mentünk karácsony napján, és tettünk egy sétát a kikötőben. Hazaérve skypoltunk az otthoniakkal, amíg lengyeleink a konyhában ügyködtek, majd mi is nekiláttunk a vacsi elkészítésének:

a fentiektől kapott instrukciók szerint elfőztük a polipok levét –határozottan puhábbak lettek-

közben főtt a leves, sült a hal.  Amikor már elkészültünk, -a fát is beleértve- megbeszéltük, hogy együtt eszünk.

Megtudtuk, hogy náluk 12 fogásnak kell az asztalon lennie, így megterítettünk az apostolok száma szerint:

1.    Mandarin
2.    Tiramisu
3.    Krokiety
4.    Norvég halleves krumplival, káposztával, répával, hagymával, tejszínnel, rákkal és szurimivel
5.     Tejszínes hagymás spenótos paradicsomos hal tetejére pirított sajttal

6.    Khakiszilva, mivel almát nem vettünk hogy azt osszuk el -> lehet a negyedelés miatt négynek kell számolni
7.    Polippaprikás a főbérlőinktől
8.    Bor
.
.
.
Majd még hoztak ki egy óriás tábla csokit felkockázva, és lehet beleszámolták az adventi olajág-koszorút, és az evés előtt elnegyedelt ostyát is, amikkel mindenféle jót kívántunk a másiknak. Paulina egy barátot(?) és kevesebb problémát(??) kívánt nekem a boldogság és szeretet mellé. –Kriszti is valami hasonlót kapott… Pedig szerintem nem vagyunk (annyira) problémázósak, problémásak… Nekik pedig, mivel nagyon jól egymásra találtak, és jó páros, sok boldogságot kívántunk. Az egész annyira meghitt, bennsőséges és emelkedett hangulatú volt! 

Mire mindezzel végeztünk, szépen kihűlt majdnem minden, úgyhogy amíg a leves végére értünk, sütőben megmelegítettünk mindent. (Szegény cukorhab maradékból készített szárításra váró habcsókok kárára. Volt ugyan pár, ami szerencsésen megmenekült:) Mindenből ettünk egy kicsit, közben meg jót beszélgettünk a családi szokásokról, otthoniakról, kicsit a politikáról, egyházról is. (Lengyeleink ateisták, nagyon nem szeretnek otthon, Lengyelországban lenni, nem értenek egyet a dolgok ottani működésével, és külföldön képzelik el a jövőjüket. ) Képek az estéről.

Közben jól elszaladt az idő, kellett indulni az éjféli misére. Az utcánkban van egy kápolna, ami a kolostorhoz tartozik –igazából nem tudjuk mi az, de egészen biztosan ott laknak a nővérek-. Egyszerűen berendezett belső, tömjén illat, Mária és egy másik szent szobra fogadott beléptünkkor. A szentmisén néhány nővérrel és pár civillel vettünk részt. Bár nem értettünk mindent, és az előttünk levő sorban a kislány végig aludta a misét, a Megváltó születése örömével tértünk haza.
Rövid éneklés után ajándékbontás következett:

A nagy pakkban lengyeleinktől kaptunk itteni szokás szerint karácsonyi kalácsot. Megörültünk a stílusos piros-fehér-zöld csomagolásnak, ami részükről nem volt tudatos:)

Kamil segítségével megküzdöttünk a Carlatól kapott csomaggal is, ami itteni szokások szerint mindenféle finomsággal volt tele: karácsonyi mazsolás kalács, gyöngyöző bor, tejcsoki, olasz fogtörős csokis keksz, és töltött csokigolyó.
Kriszti kapott egy sálat-mert az nélkülözhetetlen!-, mécsest, és 2 fülbevalót, én pedig egy pár pöttyös-masnis mamuszt, a filozófálgatásaink okán pedig Shakespearre Essere o non essere című elmélkedéseit a létről, annak értelméről, vagy értelmetlenségéről olaszul.

Utána még elég sokáig beszélgettünk Krisztivel az otthoni dolgokról.

*