Olasz nyelvkurzus és egyéb történések

Mivel azóta már történt elég sok minden, nem tudok minden napról olyan pontosan és részletesen beszámolni. Annál is inkább, mert minden nap közel hasonlóan zajlott.

Az első napunk meglehetősen érdekes volt... Névsor alapján osztották be a csoportokat, szerencsére ugyanabba kerültünk. A gyors eligazítás névsorolvasás, teremkeresés után csak 1 órát kellett várni a tanárnőre, mire megérkezett, majd még fél órát, mire kulcsot szerzett a teremhez. A hátralévő időben megtanultunk bemutatkozni, a kávéfajtákat és mindenki elmondta az olasz ABC-t. A szavakhoz a  magyarázatokat pedig csak olaszul mondta el.  Az órák 9-től délután 1-ig tartanak, 11-kor egy rövid szünettel. Félidőben egy kávé mellett azon gondolkoztunk, hogy csoportot kellene változtatni valahogyan. Beszéltünk a Karolinával, akitől a kurzussal kapcsolatos emaileket kaptuk, és a tanárnővel is váltottunk pár szót ezzel kapcsolatban. Végül abban maradtunk, hogy meglátják, mit tehetnek, de eléggé telítettek a csoportok.

Első nap Nicoval sétáltunk suliba

Másnap átkerültünk egy másik csoportba (A1-->A2), de ott a társaság fele spanyol volt, a nyelvi hasonlóságok miatt ők előnnyel indultak, a másik fele pedig már tanult olaszul valamennyit. Váltottunk pár szót olaszul a tanárnővel, kik vagyunk mik vagyunk, honnan jöttünk, majd utána a könyvből oldottunk meg feladatokat. Ez a másik tanárnő sem tudott túl sokat angolul, de határozottan szimpatikusabb volt a hozzáállása: odafigyelt, hogy értjük-e miről folyik a szó. Szétültetett minket, Tamással egy lengyel professzor asszonyhoz kerültünk, aki csak a tanfolyam miatt jött Szardíniába, Kriszti pedig Jakubot kapta segítőül. Ő is erasmusos Prágából, geográfus, és ő is Monserrato-ban fog tanulni a természettudományi karon. A következő napok nagyjából ugyanúgy teltek: szünetben kávé a büfében, vagy a közeli pékségben, ettünk pizzettét (olyan, mint a pizzás fornetti csak tallér alakú), majd délutánra kitaláltunk valami programot.

Jakub és a lengyel professzor, mögötte Alberto, középen pedig a német-oszták kontingens

Kicsit konkrétabban arról, hogy miket tanultunk véletlenszerű sorrendben:  igeragozás, melléknévragozás, névelők, birtokos szerkezetek (melléknevekkel), visszaható igék - amik nagyon emlékeztetnek a német nyelvtanra, kivételek, szokásostól eltérő végű/ragozású igék, jövő idő, és múlt idő. Leírhatatlan mennyiségű szót tanultunk, mondatba foglalva, szituációhoz kötve, foglalkozásokat, olasz szokásokat, egy kis "Olaszország ismeret" is előkerült. A kapcsolatfelvevő formulákat pedig napi rendszerességgel már használjuk is: (Salve, ciao, come stai? -Bene, grazie, tutto bene...)
Meg kell említenem az éjszakába nyúló házi feladat írást is, amikor 6-8 kép alapján kellett mondatokat alkotva történetet fogalmazni, és szótárral a kezünkben, egymást biztatva a rendelkezésekre álló könyveket maximálisan  kihasználva pakolásztuk a szavakat egymás után mondatokká. Amit aztán még kétszer ki kellett javítani, mert valahogy sehogy sem stimmeltek a dolgok, és visszakaptuk az irományunkat tele hibajellel.

A tanárnőnk

Egyik páros feladathoz a tanárnő szétültetett minket, a spanyol lányok közé kerültem. A feladattal viszonylag hamar végeztünk, utána Andrea - a spanyol lányka -  kérdezgetett, hogy Magyarországon angolul beszélnek-e az emberek? Amikor mondtam, hogy Magyarországon mindenki magyarul beszél, tovább érdeklődött, hogy ugyan hasonlít-e az angolhoz...
A kurzus vége felé közeledve a vizsga gondolatától kissé megszeppenve teltek az utolsó napok. Pénteken megírtuk a tesztet, és amikor az eredmények kihirdetéséről érdeklődtünk, válaszul a következőt kaptuk: még a jövő héten, vagy ebben a hónapban, de ebben az évben már biztosan megkapjuk érdemjegyeinket. :)

Tudásszomj

Óráról fáradtan hazafelé I.

Óráról fáradtan hazafelé II.

Azóta van újabb fejlemény: az irodában láttuk az okleveleinket, amikor mentünk be érdeklődni a kredites nyelvkurzusról, de még nem kaptuk kézhez őket.