Kezdetek

Itt vagyunk már több, mint egy hónapja, de sose jutottam ide, hogy elkezdjem a beszámolót. Annyi minden történt és történik folyamatosan, hogy sokkal hosszabb időnek tűnik...

Az első lépésünk Olaszországban Rómában volt, mert át kellett szállni. A sötét miatt a városból szinte semmit nem láttunk... Cagliariba érkezve nagyon tetszett, hogy az emberek mennyire odafigyelnek a többiekre. Amíg a csomagjainkra vártunk, találkoztunk egy magyar nővel, - Mónikával,- aki már évek óta itt él, pedig csak nyaralni indult annak idején a barátnőjével. :) Kérdezte van-e szállásunk, jönnek-e értünk.
Nicola és Mauro vidáman mosolyogva fogadott,  táblát is készítettek a neveinkkel. Pont mint a filmekben. Krisztivel Mauro kocsijába pakoltunk, Tamás Nicolával ment. Amíg beértünk a városba, Mauro folyamatosan mondta, hogy épp mi mellett haladunk el, és azt is megtudtuk, hogy közgazdaságot tanul, hamarosan végez és Lengyelországban volt Erasmussal.

A hostel is egyike volt kezdeti meglepődésünknek, mert nem szobákat, hanem ágyakat adtak ki, és véletlenszerűen osztották be az alvásrendet. Mi egy galériás 6 ágyasba kerültünk, Tamás egy másik szinten kapott helyet. Gyors bepakolás után máris volt program: Nico és Mauro hívott minket a közeli Bastione-ra, ott tali a többi erasmusossal és ESNessel (azok a volt erasmusosok, akik szervezik az programokat, kimennek a reptérre felvenni az érkezőket, és segítenek megoldani a nehézségeket). 10 percen belül legalább 30 ember mutatkozott be... Rövid kapcsolatfelvevő kérdések után hamar kiderült, hogy a csapat nagy része is ugyanott szállt meg, mint mi.

Pénteken reggel irány az ESN iroda, kezdetét vette a lakáskeresés.  Előtte találkoztunk Tamás au pair ismerősével, akiről megtudtuk, hogy már évek óta nem volt otthon Gyimesfelsőlokon. (A Szent Erzsébetbe járt...) Az irodában kaptunk egy másik Nicolát segítségül, "sziasztok"-kal üdvözölt minket, és nagyon lelkes volt. Egy évet volt Veszprémben, és nagyon megszerette a magyarokat. Közben csatlakozott hozzánk Lemmi, egy bukaresti lányka. Pár órás böngészés, telefonálgatás után megnéztünk egy helyet, de nem volt túl bizalomgerjesztő: épp filmet forgattak a bebútorozott szobában, a többiben egy árva biciklin kívül maximum porcicák kergetőztek. Ott kellett lemondanunk arról, hogy Tamással hármasban lakjunk. Újabb órák teltek el telefonálással, címgyűjtéssel, majd kora délután Nico kijelentette, hogy fáradt, éhes és hazamegy, menjünk vele. Pár padlizsánból hagymából és tésztából olyan remek ebédet dobott össze, hogy csak pislogtunk. A pihi után elmentünk pár címre, de vagy drága volt, vagy egy éves szerződést kellett volna aláírni. Végül eljutottunk Nicola (I.) édesapjához. Megnéztük a lakást: a konyha gyönyörűen bútorozott, a fürdőben arany színű billentyűs kád és mosdó, a hálószobában egy kuckós és egy királylánykás ágy. Krisztivel tudtuk, hogy nem nézünk meg több lakást, ez lesz a helyünk. A hotelbe visszaérve még molyoltunk picit, Kriszti Tamás gépéről hazaírt, Lemmivel pedig az udvaron beszélgettünk. Valami forradalmi megemlékezés volt, nem egészen értettük kik harcoltak kik ellen, és miért, bár nem beszéltek angolul, az átjött, hogy elég komoly és megrázó dologról volt szó. Közben beszéltük Matteoval, hogy nézünk egy lakást, (Tamásnak még akkor nem volt helye) és rá vártunk. Jött aztán Kriszti, Tamás és Lemmi is velünk tartott. Rövid séta után kiderült, hogy nem lesz ott a tulaj, csak később nézhetnénk meg. Ha lakást nem is néztünk, mindannyiunkat meghívott egy-egy koktélra. Az volt az eredeti terv, hogy a többiekkel találkozunk ott a Piazza Yenne-n, de odafelé menet csatlakoztak hozzánk, és a bárban gyülekeztünk. Utána mentünk egy koncertre, Nicola (II.) is velünk tartott. Nicola Murtas (I.) is jött volna, de a reptérre kellett kimennie valakikért. Olyan meleg volt benn, hogy a bár előtt üldögéltünk és beszélgettünk. Találkoztunk egy ír fizikussal.

Ezt Angi készítette. Az ír fizikussal, Mauro háttal, Alessandro, Kriszti meg épp Nicolával (II.)

Alessandro, Kriszti és Nico pislog

A hotelbe visszatérve alig tudtunk aludni, mert az udvaron elég hangosan beszélgettek.

Lemmi telefonál, háttérben maláj koma

Rózsaszín felhők a hostel udvaráról. <3

A felső sor utolsó két ablak a mi szobánké

Másnap szombat, az iroda zárva volt, szóval Tamás lakáskeresése hétfőre halasztódott. Egy szegedi barátja viszont itt él pár éve a feleségével.  Tamás javasolta, hogy úgy sincs semmi terv, a hostelből el kell jönni, és találkozzunk Papáékkal. Nem éppen apró termetű festménybőrű csupaszív embert ismerhettünk meg benne. A kikötő parkolójában már várt ránk, gyors bepakolás után mentünk Elmasba. Olyan jellegű helyet kell elképzelni, mint a Lila akác köz. Papáék szomszédságában például egy képviselő lakott. Bemutatkozás, pertu ivás után beszélgettünk kicsit ki mit csinál. Meg fontos dolgok is szóba kerültek, hogy van egy itteni magyar közösség, és bármi probléma van, legalább szóljunk, és akkor legalább öten nem tudjuk megoldani. Bármiben segít, amiben tud. Máris kicsit otthonosabban éreztük magunkat. Kicsit később befutott Federica és Marco, aki olasz létére folyékonyan beszélt magyarul, és egészen oda s vissza volt a magyar konyháért. Több mint 10 évig volt magyar felesége. Mint egy kisgyerek ujjongott a gyönyörűségtől, amikor Gabi, Papa felesége megmutatta mit főz: húslevest.

Gabi és Marco. Papát sajnos nem lehetett elcsípni fotóra.

Bazsalikom, mindig kéznél:)

Nem tudtam pontosan eldönteni, hogy mandarin-e vagy narancs. A citromot kizártam.

A teljes növény

Tamás aznap este ott maradt, mi meg elfoglaltuk fészkünket. Igazából az volt a terv, hogy pihenünk egy kicsit, és utána kipakolunk, de végül az éjszaka közepén ébredtünk fel, és fogtunk neki pakolászni. Szerencsére akkor még rajtunk kívül csak Monica lakott itt, úgyhogy nem sok mindenkit zavartunk az éjszakai ténykedésünkkel. Kriszti körbefotózta a lakást, íme:

 

Nappali a konyhaajtóból. A nyitott ajtós a mi szobánk.

Mosókonyha, konyha

Nappali a szobánkból

Majdnem végezvén a pakolással

Íme a szekrény, és Kriszti ágya

Fürdőszoba billentyűs csappal, Krisztivel

Ugyan ez az ajtóból

Stipstop:)

Konyha a mosókonyhából

Vasárnap jó korán felkeltünk, mert a hajnali pakolászás közben észrevettük, hogy a kabátjaink bizony a hostel szoba fogasán maradtak, és még a takarítás előtt oda akartunk érni. A recepciós nagyon készségesen segített, visszakaptuk elveszettnek hitt ruháinkat. Tettünk egy sétát a környéken, mert eddig még nem nagyon tudtunk szétnézni a városban:

Lépcső tetején hostel, templom Krisztivel lámpával selyemakáccal

Városháza

Via Roma, háttérben a kikötő. Papa a pálmákon túl várt ránk.

Egy templomba is bementünk. Mindenféle vallás van, de a többség katolikus.

Misére készülnek

Ezt Csaninak és Regőnek fotóztam. Még a teherautók is picik. Apixedda.

Kriszti elfáradt:)

Itt nem szórakoznak a lakatokkal:D

Hazafelé egy boltban ezt találtuk. Pityke, csak neked krumplis pizza!

Közben beszéltünk Papáékkal, hogy délután kimennek a Poetto-ra, és tartsunk mi is velük. A parton Krisztivel tettünk egy kis túrát, meséljenek a képek:

Első találkozás a tengerparttal

Gabi, Papa fodrász barátjuk: Edit és Yoda

Yoda mester hőségben

Strand szeptember közepén

Körülbelül 10 km-es strandszakasz

Joghurtreklám

Tamás felfedezőútról visszatérőben, háttérben yahtkikötő

Fekete árusok mindenféle hasznos- és haszontalansággal felszerelve

Fíl dö szánsájn

Kaktuszevők I.

Kaktuszevők II.

Kötélpálya Atlantiszba

Álmaim yachtja

Szeretettel Rékának <3

Krisztihajó

 

Hogyan másszunk le?

Kormoránok

Szélszobrászat, homokkő

Félénk tarisznyarák

Kriszti szerint ez "kifutós"

Rákfogás 1.0

Borsó a tengerből

Majomfej

Rákfogás 2.1

Mindez felülről. A fogas rész a kikötő

Tamás a tengerpartozás után hozzánk jött, mert Elmasból nehéz lett volna másnap 9-re beérni az órára.

Még aznap este Nicoval mentünk egy helyre, ami a tengerpart fölött volt, gyönyörű kilátással. Tiszta csillagos égbolttal. A parti előtt Nico Tamás és Mauro 4 kerékre állítottak egy fennakadt autót. Előtte nem sokan álltak  meg a lánynak segíteni, csak miután a fiúk elkezdték bűvölni az autót.

11-kor vége volt a bulinak, de mi még elmentünk a vidámpark mellé egy másik buliba. Ott találkoztunk Ashi Corleonével, aki orvosis, svéd, de argentin mamája révén akár olasznak is hihetnénk. (Később tudtuk meg, hogy Corleone helyett Abdinak hívják. )